Tégla a falban
Életem repedt tégla a falban.
Vörös homok és sár tapasztja.
Víz pereg le róla,jég is pattog rajta.
Szélnek megdől,fejedet támasztja.
Szemed rám emeled ,erősnek hiszel,én meg némám kiáltok:
Falba olvadt ember vagyok!
Tégla-tégla hátán,jobbra-balra elcsúsztatva,
betűzött,megjelölt,elkopott és betonozott
Hiszed vagy sem falba olvadt ember vagyok!
Fejem tetején szögesdrótok
töviskoszorúm mit Isten adott.
Nem vagyok én Isten kisebb fia,
adoptálás hiba történt apa!
Csak szólok,csendesen megjegyzem:
Itt ragadtam!
Testem falát építette,s én észre sem vettem...
téglába épült lény lettem.
Tégla van köztetek emberek!
Titkot susogó egész ember,
réseken átjutó futórendszer.
Fütyülök rád mindenség,
égről beszűrődő fényesség!
Réseimen áttörő égi fény,
hiszem nem szakadsz rám,
s ha igen,majd én tartalak.
Támasza leszek fejednek,
csak ne hidd hogy nem dőlök le soha.
Halld meg kiáltásom:
Falba olvadt lélek vagyok!
Réseimet kitöltő masszív,szilárd anyag
megkeményíti szívem,s csak szilárd tégla leszek,
és falamat melyet vörös homok és sár tapasztja,
a víz lemossa,s a jég szétroppantja.
Karcolás és seb
Legbelül még mindig éreztem én,nem múlt az az érzés oly könnyedén. Mellkasom közepén egy tátongó lyuk meredt önnön feketeségének palástjaként, s körülötte a heg, mely vértől izzott, akár a testem, mely forró láva hullámait elviselte s tűrte szótlan, akár a ház ablaka kitéve a tomboló vihar erejének, s szótlanul tűri kényszer játékát a szélnek. Fekete üveggolyók hullanak a holt tátongó lyukból, mely már nem is az én testem hege, csak egy emlék sebe egy élettelen, elhasznált testnek. A seb szakadozni kezd, akár a borús felhők, s lám egyre csak szakad, mint az ósdi szegény pamlag, feszül s dagad, forró láva izzik, mérhetetlen nyomással pattogzik. Így szakad a szív is,és így szakad a lélek, mert legbelül még mindig érzem én, nem múlt az az érzés olyan könnyedén. Itt egy repedés és hasadás, a stoppolt szeglet újra megfeszül, ahogy a lélek tönkremegy, mert a szakadást, heget, izzó lázt s golyózáport már nem bír elviselni. Ilyen ez az érzés, és stoppolt lelkem újra szakadó sebeit bevarrja egy gondolat.